Az internet egyik legelemibb hatása, hogy könnyűvé vált az erotikus és pornográf tartalmakhoz való hozzáférés. De az erotika ábrázolása nem az internettel, de nem is a fényképészettel vagy a filmmel kezdődött, hanem egy idős az emberi kultúrával. Most egy kis kulturtörténeti barangolásra hívjuk az olvalsókat, ugyanis egy távol-keleti erotikus művészeti irányzatot szeretnénk bemutatni, ami talán Magyaroszágon még kevéssé ismert.
Nemrégiben a LunaLuna boltjában forgalmazni kezdtünk Shunga márkájú kozmetikumokat, masszázs kellékeket. A Shunga nem egy fantázianév, hanem a középkor japán erotikus ábrázolás elnevezése. A sunga szó szerint azt jelenti, hogy tavaszt ábrázoló kép. A tavasz a japán kultúrában a szexre utaló szimbólum.
A sunga története
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a sunga ábrázolások ihletői a kínai orvosi könyvekben található rajzok voltak. Az első sunga nyomatok a 13. századból származnak, az irányzat csúcsát a 18. században érte el, de a sunga népszerűsége töretlen volt egészen a fotózás megjelenéséig. A sunga képek fametszetekkel készültek több szín egymásra nyomtatásával. A 17-től a 20. századig virágzó ukiyo-e művészeti irányzat legnagyobb mesterei nem csak a hagymányos témákat jelenítették meg nyomataikon, hanem mind készítettek sunga képeket is, mivel a sunga képek igen népszerűek voltak, és jó áron el lehetett adni őket.
Az ismert művészek műveiket többnyire nem írták alá, mivel a sunga betiltására a sógunátus több kisérletet is tett. Ezek a kísérletek azonban nem tudták aláásni a sunga népszerűségét, csupán az underground tartományába utalták.
Sunga könyve mindenkinek volt
A sungát körülvevő babonák és szokások azt sugallják, hogy a társadalom minden rétegének - parasztoknak, földesuraknak, katonáknak és kereskedőknek, időseknek és fiataloknak, nőknek és férfiaknak mind volt a birtokában sunga könyv. A kereskedők úgy vélték, hogy a sunga megvédi őket a raktáraik leégésétől, a szamurájok is védelmet remélek tőle a harcokban.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a sunga képek birtoklását nem csak a hozzájuk füződő mágikus képzetek tették vonzóvá, hanem szexuális tartalmuk is fontos volt, mivel mind a kereskedők, mind a katonák, mind a háziasszonyok hónapokat töltöttek távol a párjuktól.
Könyvek és tekercsek
A sunga ábrázolásokat könyvvé fűzve vagy tekercs formájában jelentek meg. Az ábrázolások nem feltételnül egy összefüggő történetet meséltek el, hanem csupán egy sor szexuális tartalmú képet tartalmaztak, amelyeket képaláírások vagy a könyv végén magyarázatok egészítettek ki.
A képeken a szexuális együttlét minden variációja feltűnik: férfi csábít el nőt, nő csábít el férfit, a felek megcsalják egymást; szűzlányoktól idős párokig minden korosztály megtalálható a képeken. A képek nagy része heteroszexuális párokat ábrázol, de van jó pár, ahol két férfit látunk. Két nő nagyon ritkán fordul elő a képeken, a maszturbálás azonban gyakrabban tűnik fel.
Ruházat és szimbólumok
A szexualitás ábrázolás a sunga képeken eltér a nyugaton megszokott formáktól. Meztelen testeket például egyáltalán nem látunk, mivel a meztelenségnek nem volt szexuális konnotációja, hiszen a közfürdőkben ruha nélkül láthatták egymást férfiak és nők.
A képek tehát felöltözött embereket ábrázolnak, ami lehetőséget ad szimbólikus jelentések kifejezésére, valamint arra, hogy a képek “olvasói” be tudják azonosítani, ki kicsoda a sungákon. Ezen túl a ruhával fedett test kihangsúlyozza a nemi szervek fedetlenségét. A képeken gyakran természetellenesen kitekeredett pózban láthatjuk a szerelmeskedőket, a nemi szervek pontos ábározálásval. A genitáliákat afféle második arcnak is gondolták, amin keresztül kifejezhető az az elemi vágy és szenvedély, amit a japán erkölcsi normák szerint más különben el kellene rejteni.